Az akciómódszerrel vezetett folyamatok bizonyos esetekben önmagukban részvételi akciókutatásnak (RAK) tekinthetők. Ilyenkor a “kutatás” – a tudományostól eltérő értelemben értendő, más érvényességi kritériumok alapján “mérendő”. Az akciókutatásban ugyanis a kutatott önmaga kutatójává válik: önmaga és társadalmi környezete viszonyának értelmezőjévé. Ebben a folyamatban az elméleti és gyakorlati tudás oppozíciója értelmezhetetlen, a kutatás deklaráltan változást hoz az érintett csoportban (a kutatóban és az érintett intézményi környezetben). Az akciómódszerrel vezetett folyamatokban a résztvevők sokszor saját közös (intézményi, kulturális stb. kontextusukból eredő) kérdéseiket, problémáikat fedezik fel, az azokra adható válaszokat fogalmazzák meg, és ezáltal válhatnak cselekvőképessé – egy “hogyan tudjuk mi…” típusú kérdés mentén haladva. Azaz, az akciómódszer sok szempontból könnyen illeszkedik a RAK alapelveihez.