Az akciómódszerrel vezetett események…
olykor önmagukban kutatásnak tekinthetők…
Az akciómódszerrel vezetett folyamatok bizonyos esetekben önmagukban részvételi akciókutatásnak (RAK) tekinthetők. Ilyenkor a “kutatás” – a tudományostól eltérő értelemben értendő, más érvényességi kritériumok alapján “mérendő”. Az akciókutatásban ugyanis a kutatott önmaga kutatójává válik: önmaga és társadalmi környezete viszonyának értelmezőjévé. Ebben a folyamatban az elméleti és gyakorlati tudás oppozíciója értelmezhetetlen, a kutatás deklaráltan változást hoz az érintett csoportban (a kutatóban és az érintett intézményi környezetben). Az akciómódszerrel vezetett folyamatokban a résztvevők sokszor saját közös (intézményi, kulturális stb. kontextusukból eredő) kérdéseiket, problémáikat fedezik fel, az azokra adható válaszokat fogalmazzák meg, és ezáltal válhatnak cselekvőképessé – egy “hogyan tudjuk mi…” típusú kérdés mentén haladva. Azaz, az akciómódszer sok szempontból könnyen illeszkedik a RAK alapelveihez.
máskor kutatási módszerként használhatók…
A szociodráma és az akciómódszer adatgyűjtési módszer is lehet, ha a jelentéstermelési és értelmezési folyamat egy fázisába az érintetteket is bevonja a kutató. Az ilyen “eszközszerű” használata az akciómódszernek abban különbözik a részvételi akciókutatástól, hogy az érintettek nem avanzsálódnak maguk is kutató partnerré a tudományos kutatás teljes folyamatában.
megint máskor a kutatás tárgyát képezhetik…
Természetesen maga az akciómódszer / szociodráma is válhat kutatás tárgyává: ilyenkor gyakran a módszer legitimitása, a sajátjáétól eltérő diskurzusokban való elfogadtatása a tét. A kutatási kérdés ilyenkor célozhatja például a módszer “eredményességének” mérését, vagy a módszer társadalomtörténeti beágyazottságának feltérképezését.