Az akciómódszerrel vezetett események…

olykor önmagukban kutatásnak tekinthetők…

Az akciómódszerrel vezetett folyamatok bizonyos esetekben önmagukban részvételi akciókutatásnak (RAK)  tekinthetők. Ilyenkor a “kutatás”  – a tudományostól eltérő értelemben értendő, más érvényességi kritériumok alapján “mérendő”.  Az akciókutatásban ugyanis a kutatott önmaga kutatójává válik: önmaga és társadalmi környezete viszonyának értelmezőjévé. Ebben a folyamatban az elméleti és gyakorlati tudás oppozíciója értelmezhetetlen, a kutatás deklaráltan változást hoz  az érintett csoportban (a kutatóban és az érintett intézményi környezetben). Az akciómódszerrel vezetett folyamatokban a résztvevők sokszor saját közös (intézményi, kulturális stb. kontextusukból eredő) kérdéseiket, problémáikat fedezik fel, az azokra adható válaszokat fogalmazzák meg, és ezáltal válhatnak cselekvőképessé – egy “hogyan tudjuk mi…” típusú kérdés mentén haladva. Azaz, az akciómódszer sok szempontból könnyen illeszkedik a RAK alapelveihez.

máskor kutatási módszerként használhatók…

A szociodráma és az akciómódszer adatgyűjtési módszer is lehet, ha a jelentéstermelési és értelmezési folyamat egy fázisába az érintetteket is bevonja a kutató. Az  ilyen “eszközszerű” használata az akciómódszernek abban különbözik a részvételi akciókutatástól, hogy az érintettek nem avanzsálódnak maguk is kutató partnerré a tudományos kutatás teljes folyamatában.

megint máskor a kutatás tárgyát képezhetik…

Természetesen maga az akciómódszer / szociodráma is válhat kutatás tárgyává: ilyenkor gyakran a módszer legitimitása,  a sajátjáétól eltérő diskurzusokban való elfogadtatása a tét. A kutatási kérdés ilyenkor  célozhatja például a módszer “eredményességének” mérését, vagy a módszer társadalomtörténeti beágyazottságának feltérképezését.