“A szociodráma arra veszi rá a résztvevőket, hogy helyzetüket egy bizonyos társadalmi pozícióhoz kötődőnek lássák, amelyből a

szociodráma esemény során elmozdulnak, így más, a sajátjukétól eltérő látószögből van lehetőségük értelmezni az eseményeket.

Ráadásul arra is törekszik, hogy a megjelenő pozíciók ne csak az adott társadalmi helyzetben a szituációra közvetlen ható pozíciók

legyenek, hanem akár időben és térben nagyon távoliak. Ezekből a (térben, időben távollévő) pozíciókból biztosítható az a

perspektivikusság, amely segítheti a társadalmi struktúra relatívként való meglátását, értelmezését. Nem állítja azonban egyik

perspektíva előbbre valóságát sem, sőt, minden perspektívából feltárulkozó interpretációt relevánsnak fogad el.” (Blaskó: A szociodráma

– kritikai? terápia? , Új Egyenlőség, 2018)

A szociodráma (…) egy közösség problémájával foglalkozik, amelyre természetesen születhetnek egyéni válaszok, megoldási stratégiák, de minimum a probléma detektálásának szintjén fontos az együtted megértés, belátás megszületése. Enélkül ugyanis az önismereti hozadéka marad előtérben a dráma ülésnek, hiszen azt tanulhatja meg a résztvevő, hogy egy adott társas vagy társadalmi kontextusban milyen személyes szerepvállalásra képes és miért, illetve hogyan tud azon alakítani. A szociodráma célja azonban a közös társas, társadalmi problémák feltárása és azok (kompetencián belüli) kezelésének megkezdése új jelentéskonstrukció létrehozásával” (Blaskó, Pados: A Mérei-féle csoportcentrikus pszichodráma mint szociodráma, Metszetek, 2019)

GYIK

Nem veszélyes ez?

Mit jelent az, hogy “veszélyes”?

– társadalmi szempontból veszélyes, amennyiben egy végtelenül demokratikus módszerrel van dolgunk: minden szempontot és szereplőt szóhoz juttat, mindenkinek elismeri az igazát.

– a szereplők közötti dianamika szempontjából is veszélyes, amennyiben felszínre hoz konfliktusokat: a jó hír azonban, hogy a kimondott konfliktusok már kezelhetők és (az egyébként mediációs célra is használt módszer kereti között) feloldhatók.

– a személyes érzelmek megbolygatása is járulékos hatás, azonban a szociodrámavezetőknek jó technikáik vannak a “privát” kezelésére, arra, hogy annyi kerüljön a közösség elé, amennyi rá tartozik.

Akkor nekem ott színészkedni kell majd?

Színészkedni biztosan nem kell, mert az elrontja a szituáció valódiságát. A szociodráma lényege, hogy úgy vizsgálunk meg különböző nézőpontokat, hogy mások szemszögéből gondolkodunk, beszélünk. Ezt nagyon természetes módon történik, a vezetők csak arra kérnek, hogy ilyen vagy olyan szempontból gondold végig az adott kérdést. Ja, és alapszabály: tenni semmit sem “kell” (de sok mindent érdemes, mert annyival több látószög jelenik meg).

Hogyan, mivel készüljek?

Gyere. Mivel olyanról lesz szó, ami érint téged, amiatt nem aggódunk, hogy nem lesz témánk. Ne gondolj túl semmit előre, a helyzetben jönnek majd az ötletek, gondolatok – az ötlet pedig ötletet szül. Mi bízunk a sponetnaitás erejében.